Hitélet

 

Hitélet
Óvodánk életében fontos szerepet játszik a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat kialakítása.
A hétköznapokba beépítve ezt úgy éljük meg, hogy a napi foglalkozások, játékok mellett el tudunk csendesedni és egy-egy bibliai történeten keresztül jobban megismerhetjük egymást és önmagunkat is. Az étkezések előtti és utáni hálaadás is életünk részévé vált.
A gyülekezettel való kapcsolatunk már az intézmény indulásakor is látható volt. Egyes gyülekezeti tagok segítettek az épület rendbehozatalában, átrendezésében. Örömmel tölt el az a tudat is, hogy a napi gondokkal nem vagyunk egyedül. Többen is gondolnak imádságaikban intézményünkre, a munkatársakra és a ránk bízott gyermekekre.


Halacska áhítat – február
Jézus idejében a vámszedőknek az volt a dolga, ha valaki bement a városba a kapun keresztül, annak vámot kellett fizetnie. Ezt a pénzt a római császárnak vitték be, de a vámszedők kitalálták, hogy ennél többet kérnek és a fennmaradó részt elrakják maguknak. Az emberek ezért nagyon nem szerették őket. Zákeus ráadásul fővámszedő volt. Nagyon gazdag ember lett a tisztességtelenül szerzett pénzből. Igaz, hogy gazdag volt, de egy idő után nem adott neki a sok pénz örömet, sem békességet. Fájt neki, hogy nem szerették őt az emberek és egyre szomorúbb lett. Jerikó városában élt. Amikor Jézus éppen abban a városban járt és ezt Zákeus meghallotta, eldöntötte, hogy nagyon szeretne találkozni Jézussal. Jézust nagy tömeg vette körül, ezért Zákeus nem tudott a közelébe férkőzni. Hogy láthassa őt, felmászott egy fára. Jézus észre vette, oda lépett hozzá és ezt mondta:
„ Zákeus! Gyere le, mert ma a te házadba fogok menni. „
A tömeg meglepődött, hogy egy ilyen bűnös emberhez megy be Jézus. De Jézus tudta, miért éppen ő hozzá kell betérjen, hiszen Zákeusnak tényleg nagy szüksége volt arra, hogy Jézussal találkozzon, beszélgessen. Zákus annyira örült a Jézussal való találkozásnak, hogy megígérte, mindenkinek négyszeresét adja vissza, akitől jogtalanul vett el pénzt, de ez nem minden: ezután önzetlen lett, békességre talált és hűségessé vált hazájához is. Jézus nem csak Zákeus szívébe szeretne beköltözni, hanem a miénkbe is, hogy ne a földi kincseket gyűjtsük, hanem a mennyeieket.

„ Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben! ” (Máté 6:20)















Katica áhítat – január
A mai áhítat egy kis játékkal kezdődik. A gyerekek megtapogathatnak egy összecsomagolt rongydarabot. Vajon mi lehet benne? Nem szabad elmondani a többieknek, csak elmutogatni szabad. A gyerekek kitalálták, mielőtt kibontották volna a csomagot, hogy abban pénzérmék vannak. Ki az, aki tudja, mire költjük a pénzt? Többek között vásárlásra, amit szinte minden gyerek tudott már. Máté vámszedő volt, az emberek nem szerették emiatt. Sok pénze volt, de nagyon egyedül érezte magát a világban. Amikor Jézus arra járt, azt mondta neki: „Kövess engem!” Ő gondolkodás nélkül ott hagyta a vámszedő asztalát és Jézus követőjévé vált. Jézus mellett megtanulta a szeretetet, megbocsátást. Felismerte, hogy Isten szereti. Megtanulta, mik azok a dolgok az életben, amik Istennek kedvesek: ha imádkozunk, ha megbocsátunk valakinek, ha megvigasztalunk valakit…
Heti aranymondás: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben!” (Máté 6:20)









Csillag áhítat – december
Mielőtt a Csillag csoportban elkezdődött volna a karácsonyi történet, a gyerekekkel megbeszélték, hogy milyen érzékszerveket adott nekünk Isten? Tapintás: kezünkkel érezhetünk, látás: láthatunk színeket, szaglás: érezhetjük a tízórai finom illatát, amitől még jobban esik az étel, ízlelés, hallás. Isten majdnem minden érzékszervünket felhasználja, hogy megérthessük, mi is történt karácsonykor. Abban az időben pásztorok őrizték a nyájat, mikor olyan különleges dolog történt velük, hogy megjelent nekik egy angyal, akit Isten küldött ezzel az üzenettel: „ Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2, 10–11) A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” A pásztorok nagyon elcsodálkoztak, mert ilyen csodát még nem láttak: először egy, majd több angyal jelent meg nekik. ” Dicsőség mennyben az Istennek!”- énekelték a gyerekek közösen az óvónénikkel. A pásztorok hallották az angyal szavát, hallották az angyalok énekét, látták a szemükkel az angyalokat. Elindultak Betlehem városába, ahol egy istállóban, jászolban fekve megtalálták a gyermek Jézust és felismerték, hogy Ő nem akárki, hanem Isten fia, mert hittek az angyaloknak. Mi is megtapasztalhatjuk a pásztorokkal együtt, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Jézus azért jött erre a világra, hogy megtanítson bennünket egymást szeretni. A heti aranymondás, amit megtanultak a gyerekek: „ Üdvözítő született ma nektek.” (Lukács 2:11) Karácsonykor ne felejtsük el, hogy használjuk minden érzékszervünket arra, hogy Jézussal találkozzunk.














Napsugár áhítat – október
Éneklés és ima után elkezdődött a Napsugár csoportban a heti téma.
- Ki az, aki látott már szivárványt? – kérdezte az óvó néni a gyerekeket.
- Milyen színek vannak a szivárványban?
Miután az óvó nénivel összeszedték a gyerekek a színeket, megbeszélték azt is, hogy mikor láthatunk szivárványt. Sokan tudták erre is a választ: mikor egyszerre esik az eső és süt a nap.
- Képzeljétek el gyerekek, - folytatta az óvó néni -hogy a szivárványt is Isten hozta létre! A mai történetből azt is meg fogjuk tudni, hogy miért?
A gyerekek ezután kaptak feladatot is: mindenkinek kellett keresnie egy állatot a szobában, mire 10-ig számolt az óvó néni. Mikor visszaült mindenki a helyére, felsorolták egyenként, ki, milyen állatot tart a kezében. Ezután berakták a kör közepére az állatokat és oda került egy leterített kis kosárka is, melynek a tartalmát csak az áhítat végén lehetett megnézni.
Noé idejében elszaporodott a gonoszság a földön és Isten úgy döntött, hogy elpusztítja a földet. Volt egy ember, Noé, akit Isten igaznak talált, ezért azt mondta neki, hogy építsen egy nagy bárkát, amelybe befér ő és a családja, valamint nagyon sok állat is. Mikor a bárka elkészült, bement Noé a családjával és az állatokkal, majd Isten lezárta a bárka ajtaját. Ekkor elkezdett esni az eső, ami negyven napig esett, csak esett. Minden élőlény elpusztult a földön, aki a bárkán kívül maradt. Mikor elállt az eső, egy idő után Noé egy hollót, majd egy galambot küldött ki, de mindketten visszarepültek. Ez jelentette azt, hogy még víz volt mindenhol, mert a madarak nem találtak még sehol szárazföldet. Ezután eltel 7 nap és Noé újra kiengedett egy galambot, ami visszatért egy zöld ágacskával. Megint eltelt 7 nap és újra kiküldte a galambot, ami már nem tért vissza. Ez jelentette azt, hogy a sok vízen kívül már van újra szárazföld is. A bárka az Ararát hegyén kötött ki, ahol Noé hálából az Istennek, hogy megmentette őket, egy oltárt épített. Egyszer csak megjelent az égen egy szivárvány, melyről Isten ezt mondta: „Szivárvány ívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” (1Móz.9:13)
- Mit jelent a szövetség?
- A szövetség olyasmi, mint a barátság.- mondta az óvó néni. Isten a barátunk szeretne lenni.
A letakart kosárkából előkerült egy szivárvány kezdemény, amin még csak a piros és a narancssárga szín volt látható. A gyerekek az áhítat után ezeket a szivárványokat kezdték el készíteni. A héten minden nap két újabb szín kerül fel a papír ívre az áhítatok után. A színekhez jelentést is társítottak: a piros szín most azt jelentette, hogy Isten új esélyt ad, ha megbánjuk bűneinket. A narancssárga szín jelentése: Istené a dicsőség. A többi színhez a következő napok áhítatain adnak újabb jelentést.
Az áhítat végén megköszönték imádságban többek között azt is, hogy, ha látjuk a szivárványt, akkor mindig az Istennel kötött szövetségre emlékezhetünk.












Katica áhítat – február
A kősziklára épített ház
A ma reggeli áhítat egy kis szívdobogtató tornával kezdődött a Katica csoportban. A gyerekek ezután a szívükre tették a kezüket és megállapították, hogy érzik annak dobogását. Az aranymondás és az ének is a szívre fókuszál („Tiszta szívet teremts bennem Istenem!” , „ Szívem csendben az Úrra figyel…”) A kezdő imádság után Lívia néni az egyik kisgyermek kezébe ad egy karton szívet és ezt kívánja: „Legyen szeretettel teli a napod!” A gyerekek ezután egymásnak adogatják a szívet és közben minden alkalommal elmondják a jó kívánságot. Miután befejezték a kört, amiből senki sem maradt ki, a szívet a földre rakták a kör közepébe. Mi lehet az ember szívében? – hangzik el a kérdés. A gyerekek sokféle választ adtak: szeretet, harag, öröm, stb…
Az ember szívében sok minden van. „Az ember szívének szándéka gonosz” - mondja az ige. De ezt tapasztaljuk is mások rosszaságában, de olykor magunkban is látjuk. Nehéz az indulatainkon uralkodni. Nehéz nem visszaütni, ha valaki csúnyán beszél velünk. De Jézus egészen mást szeretne adni nekünk. Jézus arról beszélt, hogy volt két ember, egy bölcs és egy bolond ember, mind a kettő házat épített. Mi is építsük meg a saját kis házunkat! Kaptak egy négyzet formájú anyagot a gyerekek. A szív köré a földre elhelyezték az anyagokat, és azokat díszíthették, amivel csak szerették volna: kagylókkal, szalagokkal, kövekkel, filc anyaggal és minden érdekességgel. A munka alatt lágy zene szólt.
Megépítették a házaikat. A történetünkben szereplő bölcs ember keresett egy helyet a házának. Egy egyenes felületű sziklán gondolta, hogy jó lesz, ha megépíti a házát. Hozott építőanyagot, habarcsot, és nekilátott az építkezésnek. Amikor a ház megépült, elégedett volt és beköltözött, de jött az eső, a zivatar, majd a sok eső miatt megáradtak a folyók, és fújt tombolt a szél. A ház erősen állt a szikla tetején, nem lett semmi baja.
Majd a bolond ember is elkezdte a háza megépítését. Ő nem foglalkozott azzal, hogy alapot ásson, hanem a homokos talajra elkezdte a téglákat és a habarcsot egymásra rakni. Amikor a ház elkészült, beköltözött, elégedett volt. Azután elkezdett esni az eső, fújni a szél, megáradtak a folyók, és a ház falai elgyengültek, mert nem volt alap a ház alatt.
Jézus azt mondta, hogy azok az emberek, akik hallgatnak rá, akik keresik a vele való kapcsolatot, akik megvallják bűneiket, és kérik, hogy Jézus legyen a szívük ura, azok olyanok, mint a bölcs ember. Nem az indulataikra, hanem Jézusra hallgatnak.
Ének: Kis házad földi életed…












Dávid pásztor volt. Járta a mezőket, vigyázott a nyájra. A testvérei között ő volt a legkisebb, Sámuel próféta mégis őt kente fel Isten választottjának. Abban az időben a filiszteusok népe gúnyolódott Isten népével. Az ő vezérük volt a hatalmas és erős Góliát, aki csúfolódott az Istennel, de senki nem mert kiállni ellene Isten népéből, mert nagyon féltek tőle. Dávidot nagyon bántotta, hogy Istent becsmérli, ezért úgy döntött, hogy kiáll ellene, mert tudta, hogy majd az Úr megsegíti őt. Dávidnak nem volt kardja, páncélja, csak egy parittyája és kövei. Nem volt erősebb Góliátnál, viszont nagyon jól tudott célozni. Sikerült úgy eltalálnia Góliátot, amellyel legyőzte őt. Így jár mindenki, aki az Istent becsmérli.
A gyerekek először eljátszották a történetet, majd az óvó néni felolvasta nekik a történetet. A történet végén felsorolták a szereplők neveit, a fegyverzetüket (Dávidnak parittya, Góliátnak erős páncél és kard) és mindent, amire emlékeztek.
Isten nevében indult útnak Dávid, hogy legyőzze Góliátot, Isten erejével tudta a kicsi Dávid legyőzni Góliátot.
Legvégül elénekelték „Az Úr az én pásztorom” című éneket, imádkoztak és egy szeretetkörrel zárták az alkalmat.















Halacska áhítat – december
A Biblia Isten szava című énekkel kezdődött az áhítat. Mária várja a babáját. Rómában, egy messzi városban Augustus császár sok pénzre vágyott, így elhatározta, hogy összeíratja az országban az adófizetőket. Ezért Máriának és Józsefnek el kellett utaznia Betlehembe. Nem találtak fogadóhelyet maguknak, ahol megszállhattak volna. Egy istálló jutott nekik, ott született meg a gyermek Jézus. Pásztorok tanyáztak a közelben, akikhez angyal szólt: „Betlehemben megszületett a megígért király, menjetek, nézzétek meg!” A pásztorok siettek Betlehembe, ahol megtalálták jászolban az újszülött királyt és dicsőítették Őt.




















Csillag csoport áhítat – november
A héten az áhítatok alkalmával Mózes történetét dolgozták fel a csoportokban. A Csillag csoportban az „Isteni béke, boldog öröm” című énekkel indult el az alkalom. A zsidó származású József sokat segített Egyiptomnak, ahol az akkori fáraó nagy becsben tartotta, hiszen Egyiptom népét megmentette az éhezéstől. De aztán jöttek-mentek a fáraók és elfelejtették, milyen jót tett velük József. Az épp aktuális fáraónak nem tetszett, hogy szaporodik a zsidó nép, ezért befogta őket rabszolgának, hátha a nehéz munkától elpusztulnak, de nem jött be a számítása, mert továbbra is szaporodtak.
- Gyerekek! Mit jelent a rabszolga?- tette fel a kérdést az óvó néni.
- Dolgoznak, de nem kapnak érte pénzt; reggeltől estig dolgoznak; a fáraónak építették a piramisokat. – válaszolták a gyerekek.
Páran a gyerekek közül el is játszották, hogy rabszolgaként építik a nagy épületeket, s közben egy rabszolgahajcsár felügyeli őket.
Miután a fáraó látta, hogy nemhogy kevesebben lennének, de ugyanúgy szaporodik a zsidó nép, kitalálta, hogy öljék meg az újszülött zsidó fiúgyerekeket. Ezt a gonosz, hálátlan feladatot a bábákkal akarta elvégeztetni, azokkal az asszonyokkal, akik akkoriban segítettek a kisbabák születésénél. Ám a bábák erre nem voltak hajlandóak. Ezután katonákkal lökette a gyerekeket a Nílusba. Így történt volna ez Mózessel is, akit az anyukája sokáig rejtegetett, ringatgatott, énekelgetett neki, nehogy sírjon, nehogy meghallják a hangját. De eljött az az idő, amikor kisbabáját Istenre kellett bíznia. Beletette őt egy kosárba, amelyet a Nílus vizére rakott. Mózes nevének jelentése: vízben talált, amely utal a történet további folytatására, de ezt már a hét többi napján beszélik meg.
A gyerekek eljátszották, hogyan ringatunk egy kisbabát, elénekelték a Tente baba, tentét… Majd az áhítat végén tanultak egy éneket „Kosár a folyóban úszik” címmel, melyet furulyával kísért az óvó néni.









Katica csoport áhítat – október

Az áhítat a „Szívem csendben az Úrra figyel” című énekkel és az óvónéni imádságával kezdődött. A mai történet Ábrahámról szólt, aki Isten barátja. Mit jelent az, hogy valaki a barátom? – tette fel a kérdést az óvónéni a gyerekeknek, akik különböző válaszokat adtak: a barátunkat szeretjük; a barátunkkal beszélgetünk; a barátomat meghallgatom, ha mondani akar nekem valamit; a barátommal nem verekszem.
Ábrahám pásztor volt, aki nyájat őrzött. Mivel Isten szavára mindig hallgatott, ezért Isten gazdagon megajándékozta őt. Egy nagy városban lakott, feleségét Sárának hívták. Bár jól éltek, a világ szemében gazdagoknak számítottak, mégis volt egy nagy bánatuk, ugyanis nem volt gyermekük. De Isten megígérte nekik, hogy olyan sok utódjuk lesz, mint égen a csillag. Telt-múlt az idő és már nagyon öregek voltak, amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy hagyja el a várost, amiben él és induljon el Kánaánba. Ábrahám engedelmeskedett Istennek. Egy idő után vendégeket fogadtak a házukba, akik elmenetelük előtt azt mondták, hogy mire jövőre visszajönnek, Sára gyermeket fog ringatni a karján. Sára ezt hallotta, de kinevette őket, mert nem hitte, hogy ilyen öregen szülhet. De amit Isten megígér, az nem marad el, így hamarosan megszületett Izsák. Ábrahámnak valóban oly sok leszármazottja lett, mint égen a csillag, ahogyan ezt Isten megígérte. A történet végén a gyerek és az óvónéni együtt imádkoztak és a nagycsoportosok készítettek egy képet Isten ígéretéről, miszerint Ábrahámnak annyi utódja lesz, mint égen a csillag.










Napsugár csoport áhítat - szeptember

„Ki teremtette ezt a világot?” című énekkel kezdődött a Napsugár csoportban az áhítat, ugyanis ezen a napon a teremtés történetét mesélte el az óvónéni.
Első nap:
Megteremtette Isten az eget és a földet. 2A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.
3És Isten szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság. 4Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, 5és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap.
Az óvónéni egy kék lepedővel játszotta el a sötétséget és a világosságot a gyerekek között.


Második nap:
Azután újra szólt Isten: »Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!« 7Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett. 8Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap.

Harmadik nap:
Azt mondta ezután Isten: »Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!« Úgy is lett. 10Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó. 11Majd azt mondta Isten: »Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!« Úgy is lett. 12A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó. 13És lett este és reggel: a harmadik nap.
A gyerekek megtapogattak a teremtett világból néhány növényt (virágot, tobozt, mohát), megkóstolták a teremtett világ egyik gyümölcsét (barack).


Negyedik nap:
Azt mondta ezután Isten: »Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, 15ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!« Úgy is lett. 16Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán – és a csillagokat. 17Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, 18s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. 19És lett este és reggel: a negyedik nap.
A gyerekek a csillagokat egy „távcsövön” keresztül nézték meg és tanultak egy éneket is: „A napfelkeltétől míg leszáll az ég alján, Jézus nevét dicsérem én.”


Ötödik nap:
Azt mondta ezután Isten: »Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!« 21Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. 22És megáldotta őket Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!« 23És lett este és reggel: az ötödik nap.
A gyerekek meghallgathattak néhány állathangot: a vízből a delfin hangját és a szárazföldről a madarak csicsergését.

Hatodik nap:
Azt mondta ezután Isten: »Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszómászót és szárazföldi vadat, faja szerint.« Úgy is lett. 25Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábasjószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszómászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó.
26Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!«
A gyerekek itt is meghallgathatták a föld nagyvadjainak hangjait (oroszlánok, elefántok, tigrisek).
Az ember teremtését a Napsugár csoport a következő áhítaton fogja meghallgatni.
Összefoglalásképpen megtekintettek egy zenés kisfilmet a természet megteremtéséről, miközben az óvónéni újra felolvasta a Bibliából a hat nap eseményeit. Imádsággal zárták az alkalmat.



Katica csoport áhítat – május
A Katica csoportban a gyerekek eljátszották azt a történetet, mikor Péter és János Jézus nevében meggyógyította a templom előtt ülő sántát: elindultak a templomba és az Ékes kapu és a templom között ülő sánta koldusnak alamizsnát osztogattak. Péter és János is arra jártak és azt mondták az ott kuporgó koldusnak: „Aranyunk, ezüstünk nincsen, de arra kérünk, hogy az Úr Jézus nevében kelj fel és járj!” A koldus felpattant és bement a templomba, ahol az ott lévő népek nagyon elcsodálkoztak, s kérdezgették, mi történhetett vele, hogyan gyógyult ő meg? Jézus csodát tett Péteren és Jánoson keresztül. Jézus akkor is, ma is tesz csodát annak az életében, aki befogadja őt és teljes valójával rá hagyatkozik.











Halacska csoport – áhítat 2019. április
A Biblia Isten szava énekkel kezdte a csoport az áhítatot. Felelevenítették a múlt heti témát: Ki, mire emlékezett, miről beszélgettek? Húsvét közeledtével a Jézus feltámadásáról szóló történetet dogozták fel a gyerekekkel. Jézus temetése után kimentek az asszonyok Jézus sírjához, ahol nagyon megijedtek, mert eltűnt Jézus teste, a sír üres volt. De egy angyal szólt hozzájuk:
„Ne féljetek! Jézus nincs itt, Isten feltámasztotta őt a halálból. Menjetek el és mondjátok el a tanítványoknak, hogy Jézus feltámadott!”
Az asszonyok nagy örömmel hirdették: Jézus él, Jézus feltámadt! A tanítványok csak csóválták a fejüket, de Péter és János felkerekedtek és elmentek megnézni a sírt, amely üres volt…

Miért kellett Jézusnak meghalnia? A bűneinket vitte fel a keresztre, hogy Ő általa megszabadulhassunk. A szőnyegen elhelyezkedő színes szalagok jelképezték a bűnöket. A kék szalag jelképezte a szavainkkal elkövetett bűnöket (ha valakiről rosszat mondtunk); a rózsaszín, ha valakit testileg bántottunk (megcsíptük, meg húztuk a haját, meglöktük); a sárga szalag az ellenkezést (anya, apa megkér valamire és mi nem csináljuk meg); a narancssárga, ha valakinek szándékosan szomorúságot okoztunk (szétromboltuk a játékát). A bűnök szalagjait rátették a gyerekek a keresztre, ahogyan mi is rátehetjük a bűneinket az Úr Jézus keresztjére, bocsánatot nyerve és ezután törekedve arra, hogy ezek a bűnök mind jobban elkophassanak az életünkből. A sok szalag végül eltűnt a keresztről, jelképezve azt, hogy Jézus Krisztus így veszi el a világ, s benne az én bűnömet is.












A Csillag csoportban Mária, Márta és Jézus történetét bábokkal játszotta el az óvó néni. Mária és Márta vendégül látják maguknál Jézust és a tanítványokat. Míg Márta sürög-forog, hogy minden meglegyen, addig Mária leül a tanítványok közé és figyelmesen hallgatja Jézus tanításait. Márta dühös emiatt és zsémbel, hogy Jézus miért nem szól rá Máriára, hogy ő is segítsen? Jézus azt mondja Mártának, hogy Mária a jobbik részt választotta.


A gyerekek bevonásával válaszokat kerestek arra a kérdésre, hogy Jézus miért mondhatta Mártának, hogy Mária a jobbik részt választotta? Fontos a napi dolgainkat megcsinálni, de nagyon fontos az is, hogy Jézussal töltsünk időt. Hogyan tudunk Jézussal időt tölteni, rá figyelni? Napi szinten imádságban legyünk együtt vele, táplálkozzunk igéjével a Biblián keresztül, vasárnaponként hallgassuk meg a lelkészeken keresztül, hogy mit üzen nekünk Jézus!





A Napsugár csoport áhítata énekkel kezdődött, majd az óvó néni feltette a kérdést a gyerekeknek, hogy ki tudja, kinek, mit dolgozik az anyukája, apukája?

Több gyerek nagyon ügyesen felsorolta, hogy mivel foglalkoznak a szülei, majd a történet bevezetőjében megtudhatták, hogy most egy olyan emberről lesz szó, akinek vámszedő volt a foglalkozása. Jézus idejében egy nagy városkapun kellett bemennie a kereskedőknek a piacra, hogy eladják portékáikat, ahol a vámszedő pénzt szedett az árusoktól, hogy bemehessenek kereskedni. Az emberek nem szerették a vámszedőket, mert rajtuk gazdagodtak meg. A történet főszereplője Zákeus volt, aki ráadásul egy fővámszedő volt. A gyerekek eljátszották a városba lépést és fizetést a kapuban.




A Bibliából megtudhatjuk, hogy Jézus egyszer Jerikóba ment, s ennek a városnak Zákeus volt a fővámszedője. Ekkor már Jézust sokan ismerték csodái, gyógyításai miatt, a nép tolongott Jézus körül. Zákeus alacsony ember lévén felmászott egy fára, hogy láthassa Jézust, akiről már olyan sokat hallott. Jézus észre vette őt, megszólította és azt mondta: „Gyere le Zákeus a fáról, mert ma nálad fogok vacsorázni!” Zákeus örömmel készen állt arra, hogy vendégül lássa Jézust. Jézus nem is kérte tőle, de ő mégis azt mondta, hogy vagyona felét szét osztja a szegényeknek, és ha valakitől valamit törvénytelenül vett el, a négyszeresét adja vissza. Jézussal való találkozása gyökeresen megváltoztatta az életét. Nekünk is ugyanígy végig kell gondolnunk, hogy mit vár tőlünk Jézus? A gyerekek megállapították az óvó nénivel, hogy a történet elején Zákeus szívében a pénz uralkodott, a történet végén pedig már Jézus. Jézus mondja: „Ma lett üdvössége ennek a háznak.” Ki tudja, mi az üdvösség? Örök életünk van Isten mellett a halál után. Ennél nagyobb ajándékot egy ember, egy család nem kaphat az életben.





A Katica csoportban imával elkezdődik az áhítat. János megkereszteli azokat, akik meg szeretnének tisztulni rosszaságuktól. Jézus nem csinált semmi rosszat, de ő is megkeresztelkedik, mert ezt kéri tőle Isten. Mikor Jézust keresztelte János, egy galamb jelent meg fölötte, s egy hang hallatszott: Ő az én Fiam, akiben gyönyörködöm. János ezt az örömhírt elmondta barátainak. Jézus az embereknek Isten szeretetéről beszélt és beszél ma is a Biblián keresztül. Abban az időben, amikor tanított, sokan tolongtak körülötte. Mikor Péterrel találkozott, Péter éppen azzal bajlódott, hogy nem tudott halat fogni. Jézus kérésére Péter beveti a hálót újra a vízbe és rengeteg halat fog. Péter ekkor megállapítja: „Ilyen csodát csak Isten tehet.” Jézus azt mondja Péternek: ezután emberhalász leszel! Péter és barátai követték Jézust, ők lettek első tanítványai. Összesen tizenketten voltak.

Az óvó néni kérdésére a gyerekek válaszolgattak, hogy voltak-e már olyan helyzetben, mikor egy jó barátjuk segített nekik valamiben.


Jézus is a mi barátunk szeretne lenni, rá mindig számíthatunk az életünk során. Ő szereti a gyerekeket.
A „Jézus szeret minden kicsi gyereket” című énekkel és imádsággal fejezték be az áhítatot.
Ezután elkészítették a barátságjelet.















A Halacska csoport áhítatán a karácsonyi történet elevenedik meg a szőnyegen ülő gyerekek körében. A mesélés előtt játékkal kezdik a történetre való ráhangolódást.

Egy letakart kosárból különböző tárgyakat emelnek ki a gyerekek és el kell dönteniük, mi való egy kisbabának és mi nem.

A kisbabához tartozó játékokat egy babakocsiba válogatják. És miért gyűjtenek ennyi mindent neki? Hát azért, mert most egy kisbaba születéséről fog szólni a történet a gyermekek bibliájából felolvasva, majd tovább mesélve. A történetmesélést énekszó előzi meg, a gyerekek lelkesen dalolják „A Biblia Isten szava” című éneket, majd az óvó néni elmeséli Jézus Krisztus születésének történetét, melyhez eszközként szolgál egy játék baba, egy jászol szalmával, s melyben a gyerekek is boldogan vesznek részt a jászlat körülvevő kis bocikként, bárányokként az állathangokat utánozva.

Amikor a kis Jézus elaludt, ők is lefeküdtek a szőnyegen.

Miért született Jézus a világba? Azért, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek Isten előtt. A történet eljátszása és a gyerekek záró imája után a nagycsoportosok segítségével elkészül a betlehem.







A Napsugár csoport áhítat témája a magvető példázata volt. A gyerekek paradicsommagokat ültettek az óvó nénikkel: egyiket az út szélére, másikat kövek közé, valamint jó földbe is.

Ezeknek a magoknak a fejlődését követték a gyerekek, mire eljutottak az e heti témához. Az áhítatot azzal kezdték, hogy megbeszélték, melyik maggal mi történt, hogyan fejlődött, kibújt-e egyáltalán.

A magok a jó földben keltek ki és fejlődtek. A gyerekek ügyesen felsorolták, hogy a magvető példázatában milyen körülmények közé estek a magok és mi történt velük ezután. Sok termést a jó földbe esett mag tudott hozni. Miért a maghoz hasonlítja Jézus az Igét? Mert élet származik számunkra az Igéből. Ahogyan a mag először gyökeret ereszt, majd elkezd nőni a szára, levelei lesznek, majd virága, úgy lesz az Igéből is élet a mi szívünkben.

A testünket étellel tápláljuk, hogy éljünk, a lelkünket pedig az Igével kell táplálnunk, hogy éljen. A gyerekek aktívan válaszolgattak az óvó néninek, hogy kit mi csábíthat el Jézustól (telefon, videojátékok, stb.). Az alkalom zárása előtt elénekelték a „Kimegy a magvető” éneket mindegyik gyerek kezében egy hangszerrel, melyeket az ének ritmusára csörgettek. Az áhítat végén hangosan imádkozott az, aki szeretett volna, majd egy közös imával zártak.




A Csillag csoportban az Isteni béke, boldog öröm című énekkel kezdték az áhítatot.


Ez a dal szép felvezetője volt az elmesélt történetnek, amely egy olyan kis szívről szólt, aki felismerte magáról, hogy piszkos és nagyon szeretett volna tiszta lenni. De bármennyire is próbálkozott kijutni, tisztává válni, nem tudott saját erejéből kiszabadulni a piszkos szívek városából. Egy napon a kis piszkos szív találkozott egy tiszta szívvel, Jézus Krisztus szívével, akibe imádsággal belekapaszkodva ki tudott jutni a piszkos szívek városából. Felismerte, hogy ha újra vétkezik, de megbánja, imádságban bocsánatot kér Jézustól és szívtársaitól, akik ellen vétkezett, akkor újra kitisztul a szíve. A tiszta szívek városába mindenki eljuthat, aki keresi és követi Jézust az életútján.

A gyerekek el is játszották a történetet: egy fakockákból építetett hídon csak akkor kelhettek át a piszkos szívek városából a tiszta szívek városába, ha bocsánatot kértek egymástól, ha valamit vétkeztek a társuk ellen. A játék utáni záró imában sok mindenért köszönetet mondtak a gyerekek Istennek.